Változás ...

Szakmai nap. Szeretem, de még mindig csak figyelem a többieket, hogy mit csinálnak. Nem érzem még magaménak az osztályt. Majd talán hamarosan. Jól esett tegnap, hogy kiírhattam a kérdéseim és minden egyéb dolgot. Úgy döntöttem, hogy minden este blogolni fogok...
Meg lehet változni? Lehetséges? Mások arra mondják, hogy megváltoztál, hogy már nem úgy viselkedsz, ahogy mások elvárják. Mindig próbálok megfelelni mindenkinek és olyan maszkot mutatni, amit látni akarnak, ez okból nekem nagy erőre van szükségem arra, hogy "változzak". Nincs sok erőm. Nem megy, túl sok embert bántanék meg vele. Nem tudnám megtenni. Én törődök másokkal, túlságosan is.
Hiányoznak akiket elvesztettem. Ők nem tudják, de nagyon sokat jelentenek számomra. A tudat, hogy ők vannak/voltak nekem, nagy erőt adott ahhoz, hogy felkeljek, hogy végig csináljak egy újabb napot. Nem tudom mit tehetnék, hogy mi folyik itt igazából körülöttem. Hiányzik a tudat... :S

Káosz ...

Miután 2 hétig kórházban voltam és végre hazajöhettem, sok dologban úgy éreztem, hogy nem is az igazi énem. Kiálltam a barátaim mellett akkor, amikor más meg se mert volna szólalni. De talán hiba volt? Most jövök rá igazán, hogy mennyire elcseszett egy életem van. 4 perc múlva szerda van. Hétfőn mennem kell vissza Pestre a kórházba... 2 hétre. Egy dolog van, ami nyomaszt, hogy újra rá kell jönnöm arra, hogy senkinek nem jelentek annyit, hogy abban az időszakban, amikor a telefont használni lehet, akkor felhívjanak. Félek ebből a szempontból visszamenni oda. Szükségem van a barátaimra, bár őket úgy érzem, hogy elvesztettem. Szükségem van... akárkire. Nem tudom, hogy mihez is kezdhetnék igazából. Új iskolámban még nem foglaltam helyet. Csak reménykedni tudok, hogy majd sikerül 100%-osan  beilleszkednem. Talán egy újabb álarcot kéne kreálnom, amit mindenki elfogad? Mit kéne tennem, mit csináljak, hogy végre megtaláljam önmagam és azt, aki mindenkinek megfelel. Hogy szerezzem vissza a barátaim? Azt hittem, hogy minden rendben van, de valamiért mégis egyik napról a másikra csak én lettem a "rossz". Nem tudom, hogy mi folyik itt, de érzem, hogy nem bírom sokáig. Megint meg fogok zuhanni, és már félek. Félek egyedül, félek mindentől, félek magamtól és másoktól. De miért? Olyan sok a kérdés, de sokkal kevesebb a válasz. Úgy érzem, hogy senkim nem maradt. Merre tovább?
Szerda van. Én itt ülök és a billentyűzetet bámulom válaszokat keresve. Mi értelme van annak, ha új életet kezdek? Hogy megint eljátsszak egy szerepet? Rendben! De eközben én soha nem érzem jól magam. Egyik sem én vagyok. Káosz van bennem, zavar és... és túl sok abból, ami nem én vagyok. Ki is vagyok én? Már ezt sem tudom. Valaki segítsen rajtam... elvesztem!

Helloooo :)

Igazából sok minden történt velem az elmúlt napokban.... sőt.... hetekben. Megjártam a kórházat Fehérváron és Pesten is. Hosszú történet ez, hogy miért, de a lényeg, hogy 2 hét után kint vagyok és megtanultam biliárdozni. Nem mondom, hogy az életem részévé fog válni, de aztán ki tudja. 

Sulit váltottam. Egy Belvárosi I.István Középiskoláról (közgáz szakról) egy Gorsium Művészeti Szakközépiskola és Szakiskolára (grafika szakra), Nagy a változás. 11. osztályból visszakerültem a 10.-be, mert a szakmai tárgyaim nem voltak meg. Napról napra jobban szeretem a sulit. Tetszik, meg végre azzal foglalkozhatok, ami az életem egy meghatározó része: a rajz. Nem tudom, hogy mi lesz velem majd a jövőben, vagy ki lesz belőlem, azt tudom, hogy grafikusként végzek és tetováló művész leszek.:) A hajamat is levágattam pénteken... még mindig nem tudom hova tenni a végeredményt, mert még nem szoktam meg, de sokan mondták hogy jól áll, meg hogy sokkal nőiesebb lettem... az utóbit kedves Tivadar mondta. Imádom azt a gyereket.:) Anyával is kezd rendeződni a kapcsolatom úgy érzem. Viszont a kórházban töltött idő alatt rá kellett jönnöm, hogy engem csúnyán ábasztak páran... a nagy barátok... pfuuu. Nem tudok mit mondani. Nem is akarok már igazából. Jönnek még ők hozzám valamiért. Csak akkor már én leszek az aki okosabb. Többet nem hagyom magam se kihasználni, se semmi. Besokalltam.

A magánéltemről nem igazán tudok mondani semmit. Talán az csak rám tartozik. Tudom, hogy le szoktam írni, de hát ez most elmarad. Sajnos a 'családi állapotom' nem változott semmit. Majd előbb utóbb.

Éhes vagyok. Szóval megyek enni...:$

Nem hagyhatom ki: Linkin Park - Lost in the echo

Guten Abend! :DDDDD

A mai napon nem történt velem semmi olyan, amit meg kéne említenem itt. A szokásos reggeli korán kelés, felelés, dolgozat írás, tanulás stb...
Anya ma egy fura kérdéssel állt elém, ami így szólt "Te nem vagy szerelmes?". Nem tudtam hirtelen, hogy ez egy beugratós kérdés vagy csak szimplán el kezdünk egy anya-lánya kapcsolatot építeni így lassan 18 év után. A válaszom egy "Nem." volt. Mint utána kiderül, azért kérdezte meg, mert haza fele nap mint nap annyi szerelmes párt lát kézen fogva sétálni.... Én nem tartozom közéjük. Nem is szeretnék. Vagy mégis? Fogalmam sincs. Pofára estem már párszor és ki is használtak páran, próbálok bízni az emberekben és nyitott lenni, de nincs aki megfogna. Anya szerint lehetséges, hogy túl magas a mércém. Úgy vagyok vele, hogy inkább egy magasabb, mint egy alacsonyabb. Nem tudom megmagyarázni miért, de ez van. Az "álom pasim" létezik és ismerem is. És az ismeretségünk alatt rá kellett jönnöm, hogy miért is nevezik az ilyet álom pasinak. :) Sok ideig azt mondogattam, hogy nem akarok szerelmes lenni. Ezzel csak egy gondom volt: hiányzott a törődés. Hosszú távon nem tudtam volna tovább e szerint élni. 1 évig sikerült, és kíváncsi vagyok, hogy még meddig lesz így.
Uh, kezdődik a vita itthon. Apa megint részeg, veszekednek anyával, és én nem tudok tenni semmit. Nem merek beleszólni a dolgaikba, mert csak még rosszabb lesz. Mindaddig meghúzom magam, amíg nem nekem irányul az egyik beszólása. Volt már rá példa, hogy engem is belevontak akaratom nélkül egy vitába... 1x álltam ki magam mellett és akkor is én húztam a rövidebbet. Aláírom, hogy néha nem úgy viselkedek, ahogy azt anyáék szeretnék. Én soha nem leszek az a kitűnő, szófogadó, példamutató és diplomás kislányuk akit elképzeltek maguknak. Nem is tudnám elképzelni magam úgy. Az idősebbig bátyám már diplomás és Németországban lakik. Ő a mindenük. Olyanná akarnak tenni, amilyen ő. Csak hogy én nem leszek. :) A saját utamat akarom járni és nem azt, amit ő járt be. Én, ÉN vagyok. Lassan ezt kezdik is belátni, de nehezükre esik. Lehet, hogy a szüleim, de egyáltalán nem ismernek. Ez szerintem gáz... de majd rájönnek.

Hollywood Undead - I Don't Wanna Die (Borgore Remix)

Nap, nap után ...

Telnek múlnak a napok. Már eltelt a suliból 2 hét, de még rengeteg van vissza. Hozzá kéne lassan szokni, de nem megy. NYARAT AKAROK! Tiszta rossz idő volt a napokban, azt hittem, hogy helyben megfagyok, amikor kiléptem a lépcsőházból. Még ez sem akadályozott meg abban, hogy ugyanúgy járjam a várost és felmenjek Öreghegyre. :) A város kedvenc része lett számomra. Sok jó haver lakik ott. Múlthéten pénteken kint voltam Tóparton. "Suli első hét utáni levezetés :D " címmel. Király volt. Anyáékkal összevesztem úgyhogy egyik ismerősömnél kellett aludnom, aki szintén Öreghegyi. Most pénteken pedig egy házi buliba voltam, meglepő módon úgy szint Öreghegyen, ott is aludtam. Már lassan elgondolkozok azon, hogy fel kéne költöni. :D A magánéletemben úgy érzem végre helyre tudtam tenni dolgokat. Remélem, hogy nem csak úgy érzem.
Újabban másabb fajta zenéket hallgatok, eddig a dubstep meg rap-et hallgattam, de megtetszett más is. Pl.: Lana Del Rey - Video Games , Lana Del Rey - Born To Die . Érdekes, de nagyon tetszenek. :)

aaaaaaa

életem zenéje..... :||||||||   Nero -- Welcome Reality

Szürke hétköznapok ..

Hát megkezdődött az iskola. Fura, hogy már ez a 3. éve annak, hogy a Belvárosi I. István Középiskola tanulója lettem. Mintha csaj tegnap lett volna, hogy 9.-be kerültem. Már most meg gyűlt a bajom a szakmai tárgyakkal. 2 db van, de kicsit nehéz. Elméleti gazdaságtan, üzleti gazdaságtan. Az elméleti számomra kicsit értelmezhetetlen, meg a tanárunk sem valami érthetően magyarázza a dolgokat. Nehéz. Az üzleti gazdaságtan is ugyanúgy nehéz, de ott a tanár, ahogy ő nevezi "konyha nyelven" is magyaráz, de nekünk szakszavakat kell használnunk dolgozatban. Sokkal érthetőbben magyaráz, bár 1000x szigorúbb és keményebb. Kezdünk ugyan hozzá szokni, de már kezd sok lenni az anyag és a mennyiség is alkalomról alkalomra növekszik. Jelentkeztem tavaly emelt németre és emelt magyarra.... utólag kicsit megbántam a magyart, de hát most már végig kell csinálnom. Testnevelés órán kicsit alul teljesítettem a hasizomnál, mert júniusban műtöttek köldök sérvvel és a hasizmom még nem erősödött vissza rendesen. Fokozatosan kell magam visszaszoktatni a mozgáshoz.
Suli mellett még munkát is kell keresnem, mert a saját kereset kell. Anyáék nem sok pénzt adnak, nekem meg nincs pofám állandóan pénzt kérni tőlük. Nagyon spórolósak. Szerdán be kell mennem egyik diákmunkáshoz, hogy adjanak valamit, holnap is megyek keresgélni, így sajnos le kellett mondanom a legjobb barátommal való talit... nagyon bánt, mert éreztem így interneten keresztül is, hogy nagyon nem tettem ínyére ezzel. Remélem, hogy nincsen semmi probléma. Mára azt hiszem ennyi mesélni valóm van. Jóéjt.:)